Valahol Afganisztánban vagy másutt, a polgárháború frontvonalán, egy lerombolt város egyik házában fekszik egy férfi. Nem halott, de nem is igazán élő: a koponyájában rekedt golyó miatt sem mozogni, sem beszélni nem tud. Magatehetetlen testére a felesége visel gondot, akit egyre jobban felőröl a kiszolgáltatottság és a nélkülözés, miközben két kislányának védelméről is gondoskodnia kell. Mire a harcok elérnek a ház udvaráig, az asszony egyedül marad a férfival és egyfolytában beszél hozzá: az elviselhetetlenségig őszinte gyónás során feltárul a két ember elfojtással és erőszakkal terhes története, s az asszony kilátástalan küzdelme a vallási tabukkal és kegyetlen tradíciókkal szemben.

Atiq Rahimi kristálytiszta, szikár szövege egy kamera szenvtelenségével mutatja be a romos ház történéseit és az asszony egyre szenvedélyesebb önvallomását; bravúrosan elegyítve a modern európai regényírás minimalizmusát a közel-keleti legendavilág misztikumával.