A társadalmi önépítés megújuló formáiról

Románia lakosságának háromnegyedét megszoktatta a parancsuralmi rendszer, hogy nem kell, mi több nem szabad semmiért személyes felelősséget vállalni. A kistérségi keret ebből a mókuskerékből való kitörést teszi lehetővé. A vidék gondjaira való odafigyelést jelenti. Egyszersmind valamely kistérségi közösség vizsgája is. Önmaga és Európa előtt.
Természetesen: a kistérség nem univerzális megoldás. Nem fog általa minden megoldódni. De két dimenzióban mindenképpen változás következik be: a viszonyulást illetően, valamint a létező eszköztár vonatkozásában. Mind többen fedezzük fel, hogy másokkal és másként is lehet. Ami ezután következik, az már (köz)igazgatási kérdés. Paktumok (felek, célok, kötelezettségek) - felek és partnerek.
A kistérség az a szint, amikor minden közszereplő megőrizheti magánszereplő mivoltát. Ahol a publikus és a magán érintkezik. Bizonyára nem meglepő, hogy a politika nem óhajtja a kistérségek létrejöttét Romániában. Pontosabban a politika intézményrendszere általában negligálja a regionális identitást, érdeket, keretet. Hiszen a modern Románia több (három, de talán négy) eltérő típusú politikai hagyományokkal rendelkező régióból jött létre, és a központi akarat az egységesülés helyett az egységesítés politikáját választotta. Románia alkotmánya sem ismer (el) helyi közösségeket, a helyhatóságok az ország területi igazgatásának hatékonyabb megvalósítása érdekében kialakított területi közigazgatási egységek.
Kérdés tehát: ilyen közegben milyen kistérségi struktúrák jöhetnek létre, ezek miként és milyen (köz)feladatokat vállalhatnak át? Ezek a kérdések foglalkoztatták a kötet szerzőit. Ezeket próbálták továbbgondolni a Civitas Alapítvány, illetve a budapesti Corvinus Egyetem kiskonferenciáján. Budapesten ébredtünk rá arra, hogy a magyarországi kistérség-diskurzus egészen más. Magyarországon is létezik a kistérség, "csak" a funkciója nem tisztult le, "csak" az egyes közéleti szereplők más-más feladat- és jogosítványsort "látnak bele" a kistérségi rendszerbe. Harmadik szintként ott van az Európai Unió. Az EU figyelembe veszi a kistérségek létét, számol velük. Pontosabban számol a diverzitással és a funkció-zavarral. Kidolgoztak hát egy dokumentumot – Rurális Térségek Európai Chartája (1996–1998). Innen kell(ene) továbblépni. Itt, a Kárpát-medencében.