Kilencven évvel ama bizonyos 133 nap után még mindig csak roppant keveset tudunk a Magyar Tanácsköztársaságról. Sőt, mondhatni, egyre kevesebbet. Ez a regény se leleplezni, se emlékezni nem kíván. Csupán megmutatni, hogy milyen erők rángatták abban a néhány hónapban a régi és új között lebegő, tétova, tehetetlen Magyarországot. S elbeszélni, hogy milyen volt, amikor páncélvonattal és forgópisztollyal szolgáltattak igazságot, amikor a Hungária szállót szovjetháznak nevezték, és amikor az ismeretlenbe akart az ország népével együtt fejest ugrani az élcsapat.